Én nem tudom, hogy milyen végtelen az az út,
ami vár még énreám.
Nem tudom, hogy meddig tarthat még a sötét,
s az éjszakák.
Én várom azt az időt, oh, hogy felkel a Nap,
és a hajnal fénye jön.
Várom azt a napot, oh, hogy eljön a perc,
és rám köszön.
Olyan jó lenne tudni végre azt, hogy van remény.
Olyan jó lenne tudni azt, hogy miért is élek én.
Én gondolatban arra járok, ahol az út
mindig érzi léptedet.
Gondolatban rád találok, és ez a dal
jelzi jöttödet.
Oh én várom azt az időt, oh, hogy felkel a Nap,
és a hajnal fénye jön.
Várom azt a napot, oh, hogy eljön a perc,
és rám köszön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése