A minap láttunk egy Parelli bemutatót, ami nem volt a legpontosabb, de ennek ellenére elérte a hatást, hiszen a felületes szemlélő azt látta, hogy a ló együttműködően viselkedik. És itt elgondolkodtam. Miért? Mert elhangzott a kérdés, hogy vajon hogyan adja majd elő a ló mindezt a karámban maradt társainak. "Hát, szalonoztam, volt parkolás, y-ba fordulás, tolatás, semmi extra." Mire a férfiú, aki szóval kísérte a bemutatót közölte, hogy ő nem szokta figyelni a lovak kommunikációját. És itt, ezen a ponton megakadtam. Én nem használom ezen nevesített módszereket, de figyelem a lovaimat a karámban. Tudom, mit, miért tesznek. Különbséget teszek a fülmozgások és egyéb apró jelek közt, amiket munka közben ad. Ha nem ezt tenném, nem tudnánk együtt dolgozni. De! Tanultam a Parelli módszert, tudom, miről szól és bármilyen furcsa, a lovam is meg tudja csinálni a módszerben elvárt feladatokat, mert tudom, melyik jelzéssel érem el nála a feladat teljesítését.
Végiggondolva a Suttogó módszert is tudnám alkalmazni nála, sőt bármit, amit kitalálnak. Az igazság az, hogy ezek a módszerek azoknak szólnak, akik nem tudnak mit kezdeni a lovukkal, akinek szabad akarata van és nem mindig van kedve együttműködni. Mindazt, amit ezen nevek alatt megtanul az ember, meg tudja tanulni lovától, vagy lovaitól is, ha figyel rá-juk. Semmi különleges hókusz-pókusz nincs a dologban, csak néhány alapszabályt kell tudni, amire mindenki rájöhet, ha figyel egy kicsit. Tessék tehát kinyitni szemeket, füleket és egyéb érzékelő szerveket! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése